5.Járás???

Még egyszer se jártam senkivel.
Miután az óráknak vége lett….Huh…Végre….Na,tehát elmentünk ebédelni és aztán ki az udvarra….Sajnos én haza,mivel hazajárós vagyok.Már épp menni akartam,vagyis szinte már a kapunál voltam,valaki utánam kiáltott:

-Várj!!-szólt a valaki.
Ekkor megfordultam és Castiel volt az.
-Nem is mondtam,hogy mennyire örülök,hogy te meg én….tudod!?-és mosolygott.
-Mit? Mit tudjak? Mármint,hogy mi most…?

-Igen,ha úgy vesszük és ha te is akarod,akkor járjunk!?
-Aha….de az milyen?
-Haha,nagyon vicces vagy!Na,nehogy ne tudd már??-és kérdően nézett rám.
-De tudom,tudom mit jelent,csak tudod én még senkivel nem jártam…
-Na,ne már!
-De….de…ez baj??
-Nem,csak nem hittem volna,hogy igaz….Na,mindegy! Majd most meglátod!-és rám kacsintott.
-Te kérdezhetek valamit?

-Ezen kívül?Igen!
-Jójó,nos azt akartam megkérdezni,hogy te mióta vagy ilyen kedves?-kérdeztem vigyorogva.
-Haha,azért te is tudsz valamit!(már ő is vigyorgott)Igazából csak azzal vagyok kedves akit szeretek.
Ekkor elpirultam….
-Ja…! Najó,mostmár mennem kell ,mert már így is hiányolnak! –ezzel elköszöntünk egymástól.
Otthon aztán elmeséltem az én kis tündérmesémet és,hogy az álmom valóra vált!