16.Cleo megbocsájtása

Hogy is kezdjem……Ezt most nehéz nektek megfogalmazni….Olyan rossz érzés…mégis…….
Na,hát akkor kezdjük az elején……Néhány hét eltelt már Cleo és az én beszélgetésem közt……Reggel volt,anya felébresztett mert megint át akartam aludni a napot,pedig csak szerda volt még.
-Anya!!!!Ne…..csak még 5percet!!!!-nyafogtam és a takaró alá bújtam.Miközben bujkáltam jött egy sms-em.
Ez állt benne:
-Szia Lizám!Jó reggelt neked!Gyere el a parkba mielőtt bemész a suliba,mondani akarok valamit! :/
~Castiel
Na,hát erre kiugrottam az ágyból és elkezdtem öltözni.Annyira öltöztem,hogy elfelejtettem zoknit venni,így miután megreggeliztem,zokni nélkül mentem suliba….Elfelejtettem és csak a parkban jöttem rá,hogy fázik a lábam. De akkor már mindegy volt,Castielt mint mindig a park túlsó végén találtam meg 5perc keresés után.Csak azt nem tudtam mit akar tőlem?
-Hello,Cast!-köszöntem,mit sem furcsállva,hogy egy rozoga padon ül ami,háát…nem a legszebb volt,és nem a legbiztosabb állású…
-Csáá Liza!-huhh,megeröltetted magad,mondjuk lehet a pad miatt,Ha nagyon elszólta volna magát,a pad összerogy,annyira öreg volt.
- Megbocsáss  de nem ülök le melléd!
-Miért? –kérdezte.Neki természetes volt a rozoga pad.Ez a menő!
-A padod miatt,de nem erről van szó most! Miről akartál velem most beszélni? De siess…nem sok beszélni való időnk van!
-Jóó,mondom!!! Na,Cleo….a helyzet!
-Mics…..????-nahhh,erre nem számítottam,de mire is???-Mivan???
-Jajj,hát az,hogy ő….az,hogy……ki…ki…ki……-hebegett-habogott,és csak rángatta vállát…
-Najó! Bögd ki! Mert elmegyek azonnal!!
-Hát……hogy….ő……meg……..-elfutott,fene!! Mivan most??? Lehet,hogy???? Ohh,arra nem is akarok gondolni!! Cleo becsapott volna????
Nahát,kövi történt:Tanítás után korrepetálásra akartam menni,mert nem vagyok nagyon jó matekból…..És mielőtt bementem volna,megláttam valamit! Castiel és Cleo volt,a következőket beszélték egymás között:
-Cleo,én bocsánatot akarok kérni,nem úgy volt,ahogy te azt gondolod régen!-mentegetőzött Castiel.
-De,Cast….ezt megbeszéltük! Haggyál már békén!-és csak sugárzott róla a kopj már le érzés.
-De,de,de…tényleg elmondjam? Én csak téged akartalak menteni! Na,akkor ,hogy higgy nekem elmondom:Úgy volt……….-tudjuk miről beszélt.
-Tényleg?.egy percre megingott az a szorító görcsös tenni akarás,hogy végre eltűnjön aCast a közeléből…de hamar felszínre tört az igazi vélemény-És én miért higgyek neked??-nézett rá…hát nem is tudom,olyan semlegesen.
-Azért mert….mert…..-és akkor elállt a lélegzetem,azt hittem megállt a szívem és a következő percben a földön landolok ájultan…de nem így lett!
-Ööööööö,megyek!!-és elviharzott Castiel,de előtte abban a másodpercben,mikor olyan „elájulok mindjárt” érzésem volt,megcsókolta Cleot!!!! Mikor kifelé szaladt látott engem….nekem csak annyi időm volt mielőtt sírva fakadok,hogy a fölre összekuporodva esekk,miközben Castielt lassított felvételben láttam amint rohan a folyosón végig,és engem néz,olyan sajnálkozóan és félelemtől telien…..Cleonak teljesen igaza volt…Castiel nem változott….cseppet sem!!! És ezek után Cleo jött ki….csak annyit mondott nekem: Én ezt nem akartam….nem….sajnálom…..!-suttogta…de én csak a gyűlöletre tudtam gondolni,ami akkor minden ember felé kölcsönös volt aki a suliban volt,...csak haza akartam menni….De még jött valaki…akinek örültem…..
Tehát ott sírok……jöttek az emberek a korrepetálásra,de senkinek nem mondtam,pedig kérdezték,hogy mi a bajom…Senki nem kérdeztem meg igazán,hogy miért? Csak elmentek mellettem,és közbe,mintha aggódnának,megkérdezték,mi a bajom!
Miközben sírdogáltam a falnak fordulva,valaki megbökte a vállam,és mellém ült.
Nataniel volt,nem értettem,hogy miért pont ő ül le mellém….De jól esett,hogy végre valaki,nem csak nagy kutyaszemekkel bámulva elvonul mellettem,kérdezgetve mi bajom,miközben csak sajnálatból lökte oda a szavakat nekem,mert igazán nem is figyelt rám.
-Szia,miért sírsz?-kérdezte,de ő nem ment el!
-Háát,……Cast…..meg…..-rebegtem,de annyira sírtam,hogy nem jött ki a hangszálakból a torkomban igazán a hangok,és így csak sírtam…..
-Ohh,sejtettem! Láttam mikor elfutott…..mit csinált? Érte nem érdemes pityeregned….-olyan kedves volt,nem értettem miért,de nagyon jól esett.
-Az,hogy az a szemét,meg Cleo,vagy is hát,ő meg….csó….kolta….Cleot….és…..utálom…..pfff!-csak kiböktem a végére!De így is…á…..minek ez? Mire volt jó??
-Ne,sírj! Nem érdemel meg! Hidd el,most gyere,mutatok valamit! Attól jobb kedved lesz!-mosolygott rám,és közben megfogta a kezem és csak húzott ki a parkba,egy fa alá.Mit akar?
-Várj itt! Mindjárt jövök!-és elrohant a park romos,öreg házába,amibe a parkőr,merthogy óriás park volt,minthogyha egy erdő lenne a városban,tehát ahol a lakott az a vén morcos törpe,merthogy olyan kis pici volt,és mindig morcoskodott valamin. Szegénykét piszkálták is miatta……Na mindegy,tehát elment oda,és bement…..Normális? Éshogyha meglássák?
Egy 5 perc múlva jött vissza…..Valamit tartott a kezébe,de be volt egy kis takaróba bugyolálva így nem láttam mi az…
-Na,hát itt vagyok!-és leült mellém.Ekkor egy halk nyáu hang jött ki a takaróból.Majd kibújt a takaró közül egy kiscica.Olyan kicsi volt és gyámoltalan,fekete szeme csillogott,és füstszürke kis szőre,fénylett a naptól,kis fehér hócipője és fehér foltocskái olyan kis édessé tették.Máris íz örömtől sírtam….
-Miért van itt ez a kis cicus? És miért éppen a parkőr kunyhójában?-kérdeztem tőle,de ő csak mosolygott rám és a cicára.
-A cicának nincs gazdija…,gondoltam te jó gazdija leszel.A kunyhóban pedig a nagypapám lakik,hitted volna,hogy ő az?
-Tényleg? Az jó,mármint sajnálom,hogy ilyen gonoszak vele a többiek…..
-Tudod a nagypapi megengette,hogy ott tartsam a macskát,míg gazdija nem lesz.A gyerekekkel meg nem lehet sokat kezdeni,de néha a nagyapa is rátesz egy lapáttal,hogy legyen hol kikezdeni……-mondta Nat.
-Aha,köszönöm a cicát,de először a szüleimet meg kell kérdeznem,hogy megengedik-e,hogy tartsak cicát.De tőlem már most is beköltözhetne a szobámba!-mondtam kikerekedett mosolyal.A következő percben viszont lesült az arcomról a mosoly.Castiel közeledett felénk,lehet,hogy mindvégig figyelt minket? Miért jön ide?
És csak jött,nem állt meg,ideges volt,olyan vörös,és ellökte Natanielt.
-Te a csajommal kezdesz ki??-kérdezte a méregtől eltelve.
-A te csajod? Hát két csajod van? Nem is tudtam?! Hagyd békén Lizát!! Ő már nem akar téged látni!!!!!-mondta Nataniel idegesen,és engem védett,ohh….mosolyogtam volna,de nem tudtam,mert Castiel a másik hillanatban engem rántott el,azt hittem bántani akar,de nem….
-Ez igaz Liza??-nézett rám kikerekedett szemekkel a fához szorítva.
-Hát,igaz!! Azok után amit ettél! Nem vagyok rád kíváncsi! Cleo jól mondta!
-De…de…de…..-rebegett.
-Jól hallottad! Most pedig tűnj el innen! Senki nem kíváncsi rád!-mondta Nataniel ,mintha ezzel a vitát akarta volna lezárni,de annak közel sem volt még vége….
-Ohh,hogy így állunk!! Most,hogy félreléptem le akarod a csajom koppintani!!!!!-és ráugrott Natra.
-Nem megmondta,hogy már nem a csajod!! És szálj le rólam!! Ha pedig nem a csajod….mit érdekel ezután ki csaja lesz!!!!!!!!!!!-és Castielnek behúzott egyett,mert máshogy nem tudta leszedni magáról!
-Fejezzétek be!!!!!!!!!! Senki csaja nem vagyok!!! Most pedig húzz el Cast! Így is elég port kavartál!!!-fejeztem be,mostmár érthetően a vitát! Castiel elhúzott végre,olyan megalázkodóan,de ilyennek még nem láttam,az idegtől rángatózott,ez nem normális!!!!!!És közben még motyogott valamit: Nincs vége még!!!!!!!!!! -Jujj,ez tényleg elmebeteg!
-Vérge elment,ja és neked is leszögezem,nem vagyok senki csaja! Uhh,eléggé ílyeztő volt!-mondtam,egy kicsit haragosan.
-Jó,hát én nem is akartalak kisajátítani! Csak meg akartalak védeni….-mentegetőzött Nat.
-Jójó,csak olyan fura vagy! De mennem kell….! –azzal elrohantam,de rohanás közben Nataniel utánam kiabált.
-A cicával mi lesz??
-Majd értesítlek a szüleim döntéséről!-ordítottam utána….De nagyon most nem érdekelt mit mond csak el akartam tűnni onnan.
Mikor végre hazaértem,nagyon jó volt otthon lenni.Biztonságban mindhárom embertől akit nem akartam látni….Nataniel…Cleo…..Castiel……!
Csak beletemetkeztem a tanulnivalóba és a zenébe….Mikor végeztem,felhívtam Sissyt,hogy vészhelyzet van.De akkor már ő mindent tudott,mert Cast beavatta a dolgokba.Sissy valahogy nem értem miért,Castielt védte……Mi  a fene van mindenkivel?
Másnap nem akartam menni suliba,hogy még találkozzak,azzal az elmebeteggel,hogy Cleot lássam,aki valószínűleg mentegetőzni és sajnálkozni fog,hogy Natanielt lássam,ahogy engem páztáz,hogy mi van velem,mert akkot már tudtam Natnak nem vagyok közömbös.Hogy Sissy és Castiel békítő akciójában részt vegyek…Nem! Annyira utáltam akkor az egész sulit….Este még bőgtem egy nagyot azon a sok történésen és azokon akik ilyenek tudnak lenni,mint az én kedves osztálytársaim.Össze voltam, zavarodva…..Jól dönöttem,hogy leráztam Cast? Hogy Natanielel voltam? Hogy Castnak a története az igaz vagy Cleo-é?
Hogy eggyálltalán holnap mi fog történni?
Nagyon sok minden kavargott akkor a fejemben……Anya odajött este hozzám,és vele is átbeszéltem ezt az egészet…..A cicát örömmel megengette,hogy megtartsam,de csak ha gondoskodok róla…Na,hát ennyi jó volt a mai napban.Kaptam egy cicát…..
Ohh,de anya nem engette,hogy az elkövetkező két napban otthon maradjak,azt mondta meg kell birkóznom a gondokkal,és helyre kell,hogy tegyem a dolgokat.
A holnapi nap nehéz lesz…..De menni fog…..
És teel gondolatokkal,megoldási elméletekkel a fejemben,aludtam el,szorosan átölelve kis plüssmacim,aki ilyenkor mindig gondom viselte,hogy ne legyek szomorú.