Tudom, most rövid lett, de nem volt ihletem XD
Ígérem a kövi hosszabb lesz, és nem soká már a BTW blogba is olvashassátok a kövi részt! :D Jó olvasást! :)
(Liza) „Te jó….ég! Most akkor mi is van? Szórakozik velem?? – sírógörcs.”
Másnap reggel:
- Mennyi az idő? – kérdeztem anyát.
- Hát….kelned kéne! Már 6:40 van! – mondta szigorúan anya.
- De anya….csak 5 perc….! – és a takarót magamra húzva duzzogtam, hogy ismét hétfő…ismét egy hét suli…..ismét Castiel kiállhatatlan képe…és még nekem ki is kell derítenem a hülyeségét! Jaj, de legalább annyi jó van az egész hétben, hogy hétvége is lesz, és legalább a barátokkal, és Petivel lehetek….!
5 perc után nagy nehezen rászántam magam, hogy fel kéne kelnem, és elkezdeni öltözködni, illetve mosakodni.
Mire összeszedtük magunk alig volt idő 7:45-ig, de én még így is szántam időt megkeresni Petit.
Gyorsan előreküldtem Jacksont, én pedig odasiettem Petiékhez, akiket nagy nevetés közben találtam meg.
Miközben futottam feléjük, kieszeltem, hogy odaérve Peti nyakába ugrok, ez meg is történt, Peti pedig nagy nevetés közben a földre esett, én pedig rá.
- Hé, összenyomsz! – röhögött Peti.
- Leszálljak rólad? – nevettem, és közben megláttam valami érdekeset Peti zsebében, egy ötezres volt. Fura, hogy ötezrest tart magánál, én pedig nagy elhatározással felállva óvatosan kivetem a zsebéből a pénzt. Persze nem vette észre, hogy eltűnt a kincse, de én nagy dicsőséggel lengettem a kezemben, és kiáltoztam:
- Pénz….pénz! – és nevettem, és nevettem… Peti közbeszólt:
- Na, az, az enyém! – és érte nyúlt volna, de én elkaptam a kezemet, és megmondtam a magamét:
- Fele az enyém! – jó kis elhatározásnak tűnt, de nem tudtam megvalósítani, hogyan fogom még….
- Miért is? – húzta fel egyik szemöldökét, a másikat pedig szorosan a szeméhez mozgatta, és kérdő arcot vágott. Mielőtt viszont elmondhattam volna, miért is illet fele az ötezresnek, Ákos szólt:
- Hiszen ha úgy vesszük, megérdemli…az ő érdeme is…! – és Ákos mikor kimondta ezeket a szavakat, majd lesült a bőr a képéről, hogy, hogy mondhatott ilyet, Peti pedig csak kínosan fogta a fejét, és Ákost pásztázta szúrós tekintetével. Én pedig nagyon furcsállottam Ákos kijelentését, és kérdően néztem Petire, erre mit fog mondani.
- Nos, akkor mi van? – kérdeztem meg Petitől, aki persze hárítani akarta a szavakat ezzel kapcsolatban, de én nem engettem, tudni akart milyen hülyeséget csináltak már megint.
- Km, képzeld Ákos múltkor fociban gólt rúgott és nyertünk! – veregette meg Ákos vállát, és még mindig eléggé feszülten tekintett rá, miközben a veregetés lassan ütéssé fajult, majd leállítottam, és kijelentettem:
- Fejezd be! Ákos jót tett, hogy elmondta, milyen érdemes vagyok én….úgyhogy mond csak el miért is vagyok én annak a pénznek a megszerzésében társad? Mert nagyon tudni akarom…. – vázoltam fel a helyzetet, és Petinek most már nem volt hova elbújnia a feladat elől, és hárítani sem volt lehetősége, mert kezemet vállára téve, és nagyra nyílt szemeibe belenézve, elkezdtem szugerálni, hogy mondja csak el mi volt…és ő ez ellen nem tudott semmit tenni, így elkezdte mondani nagy nehezen mi is volt a nagy nyeremény előzménye.
- Hát…….tudod, mi csak, fogadtunk…. – mondta nagyon elnézve a szemeim pásztázása elől. Na, jó…ezt én nem értem!
- He’? – kérdeztem még jobban gyönyörű barna szemei közé nézve, ami most inkább vörös volt, és izzott a méregtől. Ákost nézte, csak forgatta a szemeit, majd megölte szinte szemei nézésével Ákost, aki nagyon elszégyelve magát, csak nézett ki a világból.
- Az, hogy fogadtunk rajtatok! – mi….mi…..?
- Te, ugye, hogy most csak viccelt? Ugye…. – néztem rá Ákosra kérdő szemeimmel, aki csak vakarta a fejét…., és egyre azt éreztem falfehér leszek, az ájulás kerülget, és egy jó nagyot lekevernék mindegyik arcán majd sírva elfutnék, ki a világból…..
- Neem, azt hiszem….Ez egy kicsit komplikált ügy, én magam sem tudom nagyon elmondani…..mi nem akartunk rosszat….annyit tudok!
- Mi komplikált ezen? És miért nem akartatok rosszat? És mi van? Én ezt már teljesen nem értem, ha nem bökitek ki mi van…
- Szar….de rajtatok fogadtunk, hogy ki tudja először a kiszemeltét megszerezni… - ekkor teljesen elszakadt a húr, és nem bírtam magamból nem kiadni a mérget, ami már az eltelt tíz percben felhalmozódott.
- Mekkora hülyék vagytok! Barmok, azok….ja nem is sértegetem a marhákat, ti egy külön faj vagytok! De tudjátok mit, én nem papolok itt nektek…megpróbáltam nagyon nem lehordani mindennek titeket, nem is fogom, nincs erőm hozzá, most pedig elmegyek, a pénzt megtartom, és kívánom, hogy még két ilyen szemetet senki ne keressen meg, mint ti vagytok! Mekkorát csalódtam bennetek! Basszus….. – és elrohantam, nem tudtam hova, csak mentem…..nem volt semmi tudatos tettem, olyan volt mintha kábult lettem volna, semmi értelmét nem láttam annak, hogy itt vagyok, hogy szenvedek….hogy megaláztak….
Csak mentem, míg nem erőm teljesen elhagyott, szememből óriási könnycseppek estek ki, és falfehér fejjel, a világból kifutva lerogytam a földre egy fa tövében, és átsírtam az egész életemet, akkor ezt éreztem, örökre sírni fogok….
Már azt se tudtam….kit szerettem eddig…..
Peti szemszögéből:
Liza reggel megnézett minket mielőtt suliba mentünk volna.
Pont jókor ugrott rám, és jókor érkezett, meghallotta, hogy nevetünk valamin.
Aztán meg, veszekedés, uh, most nagyon megverném Ákost, de erről én is tehetek.
Liza pedig….aj, annyira sajnálom, akkora nagy barom vagyok….
Most mi lesz?
Mi lesz ezek után??? Megtudhatjátok, ha velem maradtok ( és a blogommal :)) a kövi részben! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése