Szerencsére
megértük azt is, hogy a blogom immáron 20 részéhez értünk. Ez egy különleges
rész lesz. Kivülrőli szemszögből látjuk majd az elkövetkező 2 napot. És aztán
rövid beszámoló a szereplőktől. Remélem, elnyeri a tetszéseteket! :)
Kívülről, Liza+Péter :
„Ez a két nap izgalommal és szerelemmel telt el Liza és Péter, illetve Sissy és Ákos életében, és meghatározza majd, az elkövetkező időszakot…..Izguljunk együtt értük!”
Reggel Liza felkelt, ágya melletti kis komódról felvette telefonját, ami hangos csengetésével jelezte, hívja valaki….Liza mit sem sejtett, hogy az a valaki éppen randira hívja el:
- Szia, Liza! – szólt csendesen, és felettébb félénken a mély hangú valaki.
- Hallo? – kérdezte Liza, sejtette ugyan ki az, de először bizonyosságot akart kapni, arról, hogy biztos az a valaki hívja, akinek talán már várta is, hogy felhívja.
- Péter! – mondta, most már biztosan a hang.
- Szia, Peti! Hogy, hogy tudod a számomat? – kérdezte meglepetten Liza.
- Hát….az úgy volt, hogy Sissyvel teló számot cseréltünk, én és Ákos is. És Sissy úgy gondolta, a tiedet is megmondja nekünk, ha keresnénk téged. Ugye nem baj? – mondta a telefonban is érezhetően, mosolygósan.
- Nem….csak furcsállottam! Sissy…! – és már Liza is mosolygott.
- Akkor kérdezhetek valamit? – kérdezte, a kérdésről Lizát.
- Aha, ezen kívül? – kuncogott jól hallhatóan a másik végről is Liza.
- Ja..! Igen….hogy nem lenne-e kedved eljönni velem sétálni az erdőbe? Zsófi is ott lenne! – nevetett ő is.
- De…az jó lenne! – mosolyodott el Liza.
- Jó, akkor megyek érted…hm…..10 órára, ha jó neked? – kérdezte.
- Persze! Akkor itt…várj tudod hol lakok?
- Aha, megjegyeztem! Akkor megyek majd, szia! – és letette a telefont.
- Szi….a! – Liza már nem tudott elköszönni, mert Peti gyorsan lerakta a telefont.
Liza és Peti nagy boldogan készülődött az erdőbe.
- Micus! Cic…cic…cic! Hol vagy már? Gyere, itt az ennivalód! –szólongatta Micust reggeli után Liza. Micuska nagy nehezen kikászálódott fekhelyéről, és ment nagy vidáman falatozni a reggelijét.
Ekkor meglepően csengettek….Liza mikor ezt meghallotta megnézte az időt:
- Te jó….jó…jó ég! Hiszen már 10 óra van! – és fejét fogva odasétált az ajtóhoz, majd az ajtó melletti tükörbe nézve megigazította kócos haját, mert hiszen még pizsamában volt! De legalább a haja álljon jól…..!
Kinyitotta az ajtót:
- Szia! Bocsi, hogy nem vagyok felöltözve…meg semmi sem…de elfelejtkeztem az időről! – és kezdett Liza arca pirosodni, de Peti csak jó ízűen nevetett, és a Zsófi meg majdnem elhúzta az ajtóból be a Micushoz, mert majd megveszett azért a csöppnyi macskáért!
- Ha…ha…nincs semmi baj! Akkor most mi is legyen? – vigyorgott jóízűen szegény Lizán, aki majd elsüllyedt szégyenében…De Peti nem haragudott rá…csak nevetett.
- Km, gyere beljebb! Csak kérlek a Zsófira vigyázz, hogy ne egye már meg a Micust, jó? Addig, míg ti itt lent Zsófival birkóztok, én felöltözöm, és rendbe szedem magam! Felőlem tévét is nézhettek! – mondta, már bátrabban Liza.
- Jó, elleszünk mi itt! Menj csak! – és Liza elment felöltözni, Peti meg csak nézett utána…..De ideje erre nem volt sok…mert a Zsófi ismét hadat üzent a kis Micusnak, és meg kellett fékezni!
Liza kis idő múlva…jött is! Peti, míg Liza fent volt, tévét nézett…és a Zsófival harcolt a Micusért.
- De….szép va..gy! – próbált mondani valami értelmeset Peti, de száját nem sok hang hagyta el, mert szem csak a lányon volt, aki egy csodaszép ruhát vett fel….
- Köszi…asszem! – mondta kuncogva Liza – Akkor mehetünk?
- Igen! – lelkesedett Peti.
Liza és Peti elindultak az erdőbe….
Most biztosan mindenki azt mondja, juj! Most lesz az….a rész, hogy Liza meg Peti….Nem! :D
- Zzófi!!!!!!!!!!!!!! - ordibálták együtt.
- Ne…!!!!!!!! – szörnyülködtek együtt el a látványon…..!
- Zsófi….hát mit csináltál? – nevetett fel Peti.
De, Zsófi csak ide-oda gurult a sárban, és jó ízzel fetrengett benne…!
- Jaj, Zsófi! Na, de most már elég! Gyere ki a pocsolyából! – nevetett Liza is, és próbálták kihúzni a sáros póráznál fogva, a még sárosabb Zsófit! De a Zsófinak esze ágában se volt kimásznia a pocsolyából, sőt még jobban belefetrengett, míg Liza és Peti húzta. Egyszer csak nagyot rántott Zsófi a kötélen, és Peti, Lizával együtt beleesett a sárba! Nagyot nevettek egymáson és Zsófin is!
- Ha..ha!! Te meg…milyen vagy??? – kérdezte nevetve Peti.
- Nézz magadra! – nevetett vissza Liza és a képébe dobott egy sárgombócot Petinek.
- Na?? Ezt meg miért…? – mondta durcásan, de látszott rajta nem is bántja, hogy sáros lett!
- Csak úgy! Miért baj? – vigyorgott Liza.
- Nem….de….! – és megfogott egy kis sarat, jól bekente vele a kezét, és szépen megsimogatta vele Liza arcát – Nos, most már egyenlően állunk! – nevetett Peti.
- Na..! Ez nem vicces! – durcizott Liza, de közbe meg fülig ért a szája.
- Gyere! – Peti nagy nehezen kikászálódott a sárból, és kezét lesöpörve a nagy sártól, ami rászáradt, kezét Liza felé nyújtotta.
- Köszi! – és megfogta kezét Petinek, de Peti akkorát húzott rajta, hogy Liza most a másik irányba esett volna el…ha…. Peti el nem kapja!
Csak néztek egymásra. Szemük ragyogott a boldogságtól. Peti közelebb hajolt Lizához…Már majdnem megcsókolta mikor Zsófi nekik ugrott! Zsófi csak nyaldosta mindkettőjük arcát, ők pedig a fűben hevertek.
Egymásra néztek…még mindig látszott mennyire örülnek egymásnak, akkor Peti most már Zsófikát arrébb tolva közelebb húzódott Lizához, és Liza fejét oldalra döntve megcsókolta.
Olyan boldogságot Liza eddig még nem tapasztalt, ami azzal a csókkal járt.
Peti is kitörő boldogsággal pattant fel csókjuk után a földről, és ismét Lizának nyújtva kezét, Lizát felhúzta a földről. Liza felállva megölelte Petit….Attól kezdve sárosan, de annál boldogabban sétáltak kéz a kézben.
Ez jelentette nekik, hogy most már többek mint barátok…Nem kellettek szavak, ők ezt anélkül is megoldották….
Kicsit kijózanodva a pillanat hatása után Liza megszólalt:
- Peti….fázom! – szólalt meg dideregve, és karjait simogatva melegítette fel magát, annyira amennyire csak tudta, szemét pedig nagyra nyitva Petire nézett.
- Tessék, itt az én kabátom! – Peti levette kabátját, és átadta Lizának. Mikor rátette a kabátot, nyomott egy puszit Liza homlokára, és mentek tovább.
- Köszi, bocsi, hogy ide kellett adnod, csak olyan jó idő volt, nem tudtam, hogy ez történik! – mondta kicsit szégyenlősen Liza.
- Semmi baj..én se tudtam, hogy ez lesz! De neked bármikor! – nevetett Peti.
További útjuk közben Zsófi párszor még megtáncoltatta őket! Nagyon jót mulattak az eleven kutyuson! Hazaérve Lizáékhoz:
- Én mennék is…. – szomorkodott kicsit Liza.
- Jó, menjél! Nehogy megfázz! – azzal megpuszilta Lizát Peti és – Szia! – elköszönt.
- Szia, Peti! – Liza mint valami kis kenguru, ugrált be a lakásba, annyira örült Petinek. A nap többi folyamán, csak Petiről áradozott. Kitörő boldogságát még jobban feldobta valami…Sissy bejelentése!
Peti véleménye a mai napról:
„Ezt a napot sose fogom elfeledni! Nagyon örülök, hogy végre Lizát az enyémnek tarthatom. Szuper érzés ez….el sem tudom mondani! Remélem sokáig együtt maradunk, én biztosan nem fogom elhagyni, úgy mint Castiel…És tőlem még kap egyet! Az bizonyos! Na, mindegy a lényeg, hogy szerelmes vagyok..és nem is akár kibe! Liza… :) <3”
Liza véleménye a mai napról:
„ Oh, Istenem! Mi van velem? Hiszen én ismét szerelmes lennék? Jaj, annyira félek, hogy Peti majd…el sem tudom képzelni! Remélem nem így lesz! Peti olyan más….sokkal jobb, mint..pff, Az!
De boldog vagyok most…! :)”
Sissy és Ákos:
Sissy és Ákos..km…kicsit nehezebb falat volt, mivel őket eddig szinte nem is ismertük…De bennük se csalódunk majd, viszont..nehezebb lesz megtudni, mi is van köztük!
Sissy reggel álmosan kikászálódott az ágyából! Még mindig szemét dörzsölte, hogy kimenjen belőle az álom, de már a számítógép előtt ült. Le se bírta venni valamiről a szemét…! Egy kép volt az……egy kutyus volt az! Sissy mindennél jobban akart egy kutyát, de szülei eddig még nem hagyták, hogy álma beteljesüljön.
Kis idő múlva megcsörrent a telefonja. Sehol se találta!
- Hogy veszhet el mindig az a hülye telefon! – idegeskedett Sissy, kereste fel alá, már majd megütötte a guta, mert azért se akarta abbahagyni a telefon a csörgését, és ő meg azért se találta meg a telefonját. Szülei reggel már dolgozni mentek, így maga volt otthon, és míg telefonja nem csörgött, jó ízzel ette reggelijét, ami egy zacskó chipsből és némi maradék mogyorókrémes kenyérből állt, és közben a gépet bámulva, jobban mondva a kutyusokat, evett.
Visszatérve a telefon kérdésére, nagy nehezen rájött, hogy tegnap az ágyánál, a párnája alatt hagyta, mert még lefekvés előtt is zenét hallgatott. Gyorsan bement a szobájába, és előkotorászta a telefonját. Akkor már majd szétvetette az ideg, és ez a telefonban is jól hallható volt:
- Hallo??? – kérdezte idegesen a telefonba.
- Km..zavarok? Amúgy Ákos! – szólalt meg a vonal túlsó végéről Ákos, kicsit morcosan, hogy így beszél vele Sissy.
- Ja..hogy te vagy? Bocsi..csak ez a telefon…folyton elhagyom…! – próbálta magát kibeszélni a dologból Sissy, de nem nagyon ment..vagy mégis?
- Semmi baj..csak kicsit…na mindegy…..Most másért kereslek!
- Miért? – kérdezte Sissy mosolyogva.
- Hogy…mi lenne ha…? – nem mondhatta el a mondatát, mert Sissy beleszólt.
- Na…mond már! - izgult Sissy.
- Jó..jó..csak azt akarom mondani..na! Hogy eljössz velem valahova? – Ákos annyira félt ezt a pár szót kimondani, hogy miközben Sissyvel erről tárgyalt, fel-alá járkált a házban, mert nem bírt ülve maradni….Pedig Ákos…! Ő aztán nem az, az izgulós fajta….A lényeg az, hogy:
- Aha…jó! – lelkesedett Sissy.
- Akkor már nem haragszol, ugye? – vigyorgott a vonal túlsó végéről Ákos.
- Nem..de miért is haragudnék?
- Ja..ok! Csak... – és Ákos már nem bírta ki a röhögést…
- Mi van? – kérdezte vissza nevetve Sissy.
- Jaj, semmi! Mikorra mehetek érted? – huh, egy újabb izgi téma….
- Öm, attól függ hova viszel? – mosolygott Sissy.
- Majd meglátod, de ugye szereted a kutyákat?
- Oh! Nagyon! Mikor megyünk…na mikor megyünk? – lelkesedett Sissy, úgy mintha még mindig annyira gyerek lenne, mint egy ötéves. De Ákos csak röhögő görcsöt kapott Sissy felettébb gyerekes megnyilvánulásán.
- Km, 9 ? – kérdezte, nagyon, de nagyon keservesen, mert majd megszakadt a nevetésben, és csak erőltetve jött ki a torkából hang.
- Jó…jó! Szia!
- Szia, akkor megye….k! – köszöntek el egymástól felettébb vidám hangulatban.
Ákos gyorsan felöltözött, volna…ha:
- Anya, hol a fenébe van a felsőm? – szólt ordítva anyjához, aki a konyhában serénykedett elkészíteni az ebédet.
- Kicsim..nem megmondtam! Ma mosónap van…aligha találsz kimenős ruhát!
- Ne már! Ez nem igaz! Anya, én akkor is elmegyek! – durcáskodott Ákos.
- Felőlem! De ebédre itthon legyél! Hova mész? – kérdezte kíváncsian Ákos anyukája.
- Ja..sehova, csak …. majd elmondom ha visszajövök! – vigyorgott Ákos, és jóízűen nevetett is hozzá.
- Csak valami hülyeséget nehogy csinálj! – mondta kissé morcosan az anyuka.
- Dehogy anya! – nyugtatta Ákos.
- Akkor jó! – mosolygott.
Ákos gyorsan keresett magára valami tűrhetőt. Összeszedte magát, és jó időre fogatkozva, elindult egy pulcsiban és egy mellényben…
Kilencre a parkban volt, gondolta Sissy biztos oda megy, mert nem beszélték meg hol találkozzanak.
Sissy is felettébb gyorsan rendbe rakta magát, és indulni készült:
- Hm, hova kell mennem? – kérdezte magától – Ja, tudom! Megkérdezem Ákost, ő biztos tudja! –nevette el magát saját hülyeségén, de ő szerette így szórakoztatni magát….
Felhívja Ákost…vár..vár…és vár, hogy Ákos végre méltóztassa felvenni a telefont, de Ákos csak ült a parkban..és mélázott, mint ahogy ő szokta mulatni az időt. Egyszer csak észbe kap! És végre felveszi a telefont:
- Őőőő…szia! – mondta megszeppenve.
- Köszi..végre felvetted! Mi tartott ennyi ideig? Talán nem vagy rám kíváncsi? Vagy mi? – zúdult Ákos vállára ezekben a másodpercekben annyi kérdés, hogy nem is tudta erre mit mondjon…De Ákos ügyes gyerek volt! Könnyen kivágta minden hülyeségéből magát! Most is….
- Hm, ezzel majd…. – gondolkozott ismét el Ákos, és megint belelovalta magát a gondolatokba..ismételten néhány másodperc után végre megszólalt, nagy daliásan, hogy ő csak…:
- Bocsi..felvettem volna én a telefont csak….tudod olyan szép az élet…és ezt valaki számomra még szebbé teszi…nem tudod talán, hogy ki az? – próbált bókolni Ákos.
- Nem! De te biztosan! Ja…és nálam…..már ha rám gondoltál…nem nagyon jön be…! –mérgesedett egyre Sissy.
- Igen te…! Most pedig vagy eljössz a parkba…vagy hagyuk ezt az egészet a fenébe…! – most már Ákos is egyre mérgesebb lett..
- Na..majd meglátom! Csá….! –és Sissy a dühtől lecsapta a telefonját az ágyára…onnan pedig a telefon továbbugrott le a parkettára. Sissy abban a pillanatban sírta el magát….
Miért ilyen az élet? És és…fene egye meg! Most mit csináljak….? – zokogott…..teljesen összeszorult a szíve…hogy lehet, hogy most…elszúrta azt ami, már majdnem megvolt neki, Ákost…és még a telefonja is…romokban.
Ákos is nagyon szomorú lett…Megesett a szíve…hogy lehet ilyen? De tudott valamit….gyorsan hazament anyukájához, aki tudta hol lakik Sissy, mert Ákos apukája postás, ezért van néha még hétvégén is munkában…..
- Anya, hol lakik Sissy? Tudnom kell….! – fejtette ki Ákos.
- Ott….a Kossuth úton…..10 szám…Miért? – furcsállotta anyukája, de közben sejtette mire készül…
- Kösz…! –és Ákos gyorsan bicózott is oda Sissyhez.
A házukhoz érve….Letette a biciklijét a kerítés mellé, és lelakatolta…ki tudja mennyi ideig kell Sissyt vígasztalnia….
Félénken belépett a kapun, mert az nem volt bezárva…Majd felkocogott a lépcsőkön és kifújva magát, a nagy megerőltetéstől, belépett a házba….
Bent, nézett jobbra…majd ballra….majd felfele…
Nagyon szép ház volt, óriás ház, az övék kétszer is beleférne.
Gyönyörű lépcsősor vezetett fel az emeletre….csigalépcső, de még milyen!
Csodás ház, mint egy palota….
Sissy majd elveszett is ebben a palotában, míg Ákos megtalálta egyszer csak. Addigra hatszor körbejárta az egész házat, mert nem lelte sehol Sissyt. Halkan benyitott a szobába, Sissy lent az ágya mellett kuporogva könnyes szemekkel térdére borulva volt. Még így is csodaszép volt…De Ákosnak ezután jött a neheze!
Csendesen közelebb lépett hozzá, hogy meg ne hallja, hogy ott van, de Sissy csak sírt, és sírt. Ákos leült mellé, és a fülébe súgta:
- Te még így is csodaszép vagy! – Ákos ezzel nagyra tette a bukás, és egyben a nyerés esélyét is! De….
- Hogy….? – nézett Ákosra Sissy, akit felettébb meglepett, hogy Ákos…itt?
- Nem hallottad talán? – mosolygott rá Ákos.
- De..csak te itt? – kérdezte bociszemekkel Sissy.
- Ja! Miért zavarok? – furcsállotta Ákos, de ő nem figyelt Sissy szavaira igazán, mert így is elveszett a gyönyörű síró, kis gyámoltalan lányban, aki amúgy merész és annál inkább bátorabb, és magabiztosabb, de most, csak egy gyenge lelkecske volt, akinek ápolásra szorult a szíve, Ákos ezt meglátta, közelebb húzódott Sissyhez, és barna csillogó haját Sissynek finoman arcából kikévéve közelebb hajolt hozzá. Szeme a lány szemébe nézett, csillogott mindkettőjüké. Sissy nem tett semmit, csak megszeppenve nézett Ákosra, majd el, mert nem bírta Ákos szemének pásztázását, annyira akarta, hogy végre Ákos eleressze, hogy szabad legyen,hogy ne kelljen eme kellemes pillanatok részéve váljon, mert hisz Sissy nem az a romantikus típus volt. De most, inkább akart egyszerre Ákos karjába omolni, mint annyira azt is, hogy Ákos nagy kezeit levegye válláról, és eleresztve kifuthasson a világból, és elmeneküljön annak minden bajától.
De Ákos csöppet se eresztette, közelebb hajolt Sissy arcához, ami amúgy is közel volt a lány arcához, de most Ákos már teljesen elvarázsolva érezte magát, a pillanatot semmi sem szeghette félbe, Ákos megcsókolta Sissyt, Sissy most a boldogságtól eresztette el könnyeit, amiből Ákos arca is kapott, illetve annak válla amint, hosszú csókjuk után ráomlott, és ezerszel fülébe súgta: Szeretlek! Ákos pedig visszasúgta: Én is!
Ilyen az amikor egyszerre megváltozik az ember körül a világ, és már nem azt a könyörtelen, elveszett embertelen világot, hanem a csodaszép pillangókkal teli, és boldogsággal szegéjezett, álomvilággá válik…. Sissy és Ákos is ezt érezték azokban a meghitt pillantatokban….Egyszer csak megszólal Sissy:
- Ákos, te igazán szeretsz?
- Igen, teljes lelkemből, teljes szívemből, teljesen! – mondta, és nyomott egy puszit a lány homlokára. Sissy ettől kezdve tudta, ennél boldogabb nem is lehetne..De mégis! Ákosnak volt egy meglepetése….!
- Én is, annyira…de annyira! – és átölelte Ákost – Azt már szavakba nem is tudom önteni!
- Elhiszem, de most még meg kell valamit csinálnom…vagyis tennem! – Ákos kijelentése megijesztette Sissyt.
- Mi lenne az?
- El kell mennem valahova….
- Ne…! Kérlek….! – könyörgött Sissy, lelke még mindig meggyötört volt, kellett, hogy támaszkodjon most valakire, szíve most megint összeszorult, és szeme megint könnybe lábatt. Nem akarta, hogy Ákos most elmenjen, azt akart, hogy örökre ott maradjon vele…De Ákos hajthatatlan volt..!
- De..muszáj…de visszajövök nem aggódj! – azzal egy utolsó puszit nyomott Sissy arcára, és elment – Ne sírj!
Elment….de hova….
Sissy nagyon nehezen fogadta el, hogy akit már megszerzett, az most elmegy..De nem örökre, ez tartotta benne a lelket.
Istenem, látjátok! Milyen is lehet, még így is gyerekként is a szerelem…..
Ákos sietett, kb. egy óra múlva sietve ment föl ismét a lépcsőkön. az ajtókon, és a szobákon át Sissyhez.
Bekopogott:
- Gyere…Ákos? – kérdezte Sissy.
- Igen…! – Ákos nem ment be…Egy halk: Vau! – hallatszott.
- Mi ez? Ákos, ne szórakozz velem! Gyere be! – Ákos még mindig nem jött be…csak kicsi apró léptek hallatszottak kopogni a parkettán, Sissy a kopogások gazdájának annyira örült azonnal felvette és mikor Ákos belépett karjaiba ugorva, ölelgette kettőjüket.
- Aj, annyira örülök! Köszönöm! – mondta.
- Szívesen, ugye jól tettem, hogy elmentem? – mosolygott.
- Nem…! De talán, így elfogadható…! – mosolygott vissza.
- Aj ne! Mindjárt dél….Nekem most már tényleg mennem kell! – mondta szomorúan.
- Nem..nem mész sehova, vagy megyek én is veled, és a Csini is! – győzködte Ákost.
- Csini? Már neve is van? Jó..! Na, gyertek! – és azzal pórázt kötött a kiskutya…asszem …..nyakára, és mentek Sissyvel haza.
- Hova megyünk? – kérdezte Sissy.
- Ebédelni, haza! – mondta Ákos.
- Ja, jó! Anya úgyis csak négyre jön haza! – mondta…..
És mentek is…
Mentek..és mentek….és odaértek!
- Szia, anya! – köszönt Ákos.
- Csókolom! – köszönt Sissy.
- Sziasztok! – kicsit meglepődött Ákos anyukája…de annyira nem furcsállotta a dolgot, örült is nagyon a lánynak, és azonnal leültette őket az ebédlő asztalhoz, és gyorsan teletömte őket….hogy ne is beszéljenek annyit, mert tudta, itt elszabadul a pokol, ha megszólalnak, mert csak egymásról tudnak majd áradozni.
Még egy csomót játszottak a kis Csinivel, mellesleg csajszi…azért Csini a neve….
És hát eltelt a délután…fájó szível Sissynek haza kellett mennie…De majd még találkoznak, és búcsú puszi is volt..nem kell sajnálni! :)
Sissy szemében a nap:
„Jaj!Életem egyik legjobb napja….Rájöttem sok mindenre, és már nem vagyok elveszett..se szomorú, ennél boldogabb nem is lehetek nagyon! Még anya is megengette, hogy megtartsam a Csinit! :)”
Ákos szemében a nap:
„Oh, végre….! De vártam már ezt a napot! :D Végre….Sissy <3 De jó volt egy kicsit vele lenni, és végre úgy, hogy tudja mennyire szeretem!!És, hogy mennyire tud örülni….az valami fergeteges!Ennyire boldognak még nem láttam! Örülök, hogy kicsit talán miattam is örül! :)”
Kívülről, Liza+Péter :
„Ez a két nap izgalommal és szerelemmel telt el Liza és Péter, illetve Sissy és Ákos életében, és meghatározza majd, az elkövetkező időszakot…..Izguljunk együtt értük!”
Reggel Liza felkelt, ágya melletti kis komódról felvette telefonját, ami hangos csengetésével jelezte, hívja valaki….Liza mit sem sejtett, hogy az a valaki éppen randira hívja el:
- Szia, Liza! – szólt csendesen, és felettébb félénken a mély hangú valaki.
- Hallo? – kérdezte Liza, sejtette ugyan ki az, de először bizonyosságot akart kapni, arról, hogy biztos az a valaki hívja, akinek talán már várta is, hogy felhívja.
- Péter! – mondta, most már biztosan a hang.
- Szia, Peti! Hogy, hogy tudod a számomat? – kérdezte meglepetten Liza.
- Hát….az úgy volt, hogy Sissyvel teló számot cseréltünk, én és Ákos is. És Sissy úgy gondolta, a tiedet is megmondja nekünk, ha keresnénk téged. Ugye nem baj? – mondta a telefonban is érezhetően, mosolygósan.
- Nem….csak furcsállottam! Sissy…! – és már Liza is mosolygott.
- Akkor kérdezhetek valamit? – kérdezte, a kérdésről Lizát.
- Aha, ezen kívül? – kuncogott jól hallhatóan a másik végről is Liza.
- Ja..! Igen….hogy nem lenne-e kedved eljönni velem sétálni az erdőbe? Zsófi is ott lenne! – nevetett ő is.
- De…az jó lenne! – mosolyodott el Liza.
- Jó, akkor megyek érted…hm…..10 órára, ha jó neked? – kérdezte.
- Persze! Akkor itt…várj tudod hol lakok?
- Aha, megjegyeztem! Akkor megyek majd, szia! – és letette a telefont.
- Szi….a! – Liza már nem tudott elköszönni, mert Peti gyorsan lerakta a telefont.
Liza és Peti nagy boldogan készülődött az erdőbe.
- Micus! Cic…cic…cic! Hol vagy már? Gyere, itt az ennivalód! –szólongatta Micust reggeli után Liza. Micuska nagy nehezen kikászálódott fekhelyéről, és ment nagy vidáman falatozni a reggelijét.
Ekkor meglepően csengettek….Liza mikor ezt meghallotta megnézte az időt:
- Te jó….jó…jó ég! Hiszen már 10 óra van! – és fejét fogva odasétált az ajtóhoz, majd az ajtó melletti tükörbe nézve megigazította kócos haját, mert hiszen még pizsamában volt! De legalább a haja álljon jól…..!
Kinyitotta az ajtót:
- Szia! Bocsi, hogy nem vagyok felöltözve…meg semmi sem…de elfelejtkeztem az időről! – és kezdett Liza arca pirosodni, de Peti csak jó ízűen nevetett, és a Zsófi meg majdnem elhúzta az ajtóból be a Micushoz, mert majd megveszett azért a csöppnyi macskáért!
- Ha…ha…nincs semmi baj! Akkor most mi is legyen? – vigyorgott jóízűen szegény Lizán, aki majd elsüllyedt szégyenében…De Peti nem haragudott rá…csak nevetett.
- Km, gyere beljebb! Csak kérlek a Zsófira vigyázz, hogy ne egye már meg a Micust, jó? Addig, míg ti itt lent Zsófival birkóztok, én felöltözöm, és rendbe szedem magam! Felőlem tévét is nézhettek! – mondta, már bátrabban Liza.
- Jó, elleszünk mi itt! Menj csak! – és Liza elment felöltözni, Peti meg csak nézett utána…..De ideje erre nem volt sok…mert a Zsófi ismét hadat üzent a kis Micusnak, és meg kellett fékezni!
Liza kis idő múlva…jött is! Peti, míg Liza fent volt, tévét nézett…és a Zsófival harcolt a Micusért.
- De….szép va..gy! – próbált mondani valami értelmeset Peti, de száját nem sok hang hagyta el, mert szem csak a lányon volt, aki egy csodaszép ruhát vett fel….
- Köszi…asszem! – mondta kuncogva Liza – Akkor mehetünk?
- Igen! – lelkesedett Peti.
Liza és Peti elindultak az erdőbe….
Most biztosan mindenki azt mondja, juj! Most lesz az….a rész, hogy Liza meg Peti….Nem! :D
- Zzófi!!!!!!!!!!!!!! - ordibálták együtt.
- Ne…!!!!!!!! – szörnyülködtek együtt el a látványon…..!
- Zsófi….hát mit csináltál? – nevetett fel Peti.
De, Zsófi csak ide-oda gurult a sárban, és jó ízzel fetrengett benne…!
- Jaj, Zsófi! Na, de most már elég! Gyere ki a pocsolyából! – nevetett Liza is, és próbálták kihúzni a sáros póráznál fogva, a még sárosabb Zsófit! De a Zsófinak esze ágában se volt kimásznia a pocsolyából, sőt még jobban belefetrengett, míg Liza és Peti húzta. Egyszer csak nagyot rántott Zsófi a kötélen, és Peti, Lizával együtt beleesett a sárba! Nagyot nevettek egymáson és Zsófin is!
- Ha..ha!! Te meg…milyen vagy??? – kérdezte nevetve Peti.
- Nézz magadra! – nevetett vissza Liza és a képébe dobott egy sárgombócot Petinek.
- Na?? Ezt meg miért…? – mondta durcásan, de látszott rajta nem is bántja, hogy sáros lett!
- Csak úgy! Miért baj? – vigyorgott Liza.
- Nem….de….! – és megfogott egy kis sarat, jól bekente vele a kezét, és szépen megsimogatta vele Liza arcát – Nos, most már egyenlően állunk! – nevetett Peti.
- Na..! Ez nem vicces! – durcizott Liza, de közbe meg fülig ért a szája.
- Gyere! – Peti nagy nehezen kikászálódott a sárból, és kezét lesöpörve a nagy sártól, ami rászáradt, kezét Liza felé nyújtotta.
- Köszi! – és megfogta kezét Petinek, de Peti akkorát húzott rajta, hogy Liza most a másik irányba esett volna el…ha…. Peti el nem kapja!
Csak néztek egymásra. Szemük ragyogott a boldogságtól. Peti közelebb hajolt Lizához…Már majdnem megcsókolta mikor Zsófi nekik ugrott! Zsófi csak nyaldosta mindkettőjük arcát, ők pedig a fűben hevertek.
Egymásra néztek…még mindig látszott mennyire örülnek egymásnak, akkor Peti most már Zsófikát arrébb tolva közelebb húzódott Lizához, és Liza fejét oldalra döntve megcsókolta.
Olyan boldogságot Liza eddig még nem tapasztalt, ami azzal a csókkal járt.
Peti is kitörő boldogsággal pattant fel csókjuk után a földről, és ismét Lizának nyújtva kezét, Lizát felhúzta a földről. Liza felállva megölelte Petit….Attól kezdve sárosan, de annál boldogabban sétáltak kéz a kézben.
Ez jelentette nekik, hogy most már többek mint barátok…Nem kellettek szavak, ők ezt anélkül is megoldották….
Kicsit kijózanodva a pillanat hatása után Liza megszólalt:
- Peti….fázom! – szólalt meg dideregve, és karjait simogatva melegítette fel magát, annyira amennyire csak tudta, szemét pedig nagyra nyitva Petire nézett.
- Tessék, itt az én kabátom! – Peti levette kabátját, és átadta Lizának. Mikor rátette a kabátot, nyomott egy puszit Liza homlokára, és mentek tovább.
- Köszi, bocsi, hogy ide kellett adnod, csak olyan jó idő volt, nem tudtam, hogy ez történik! – mondta kicsit szégyenlősen Liza.
- Semmi baj..én se tudtam, hogy ez lesz! De neked bármikor! – nevetett Peti.
További útjuk közben Zsófi párszor még megtáncoltatta őket! Nagyon jót mulattak az eleven kutyuson! Hazaérve Lizáékhoz:
- Én mennék is…. – szomorkodott kicsit Liza.
- Jó, menjél! Nehogy megfázz! – azzal megpuszilta Lizát Peti és – Szia! – elköszönt.
- Szia, Peti! – Liza mint valami kis kenguru, ugrált be a lakásba, annyira örült Petinek. A nap többi folyamán, csak Petiről áradozott. Kitörő boldogságát még jobban feldobta valami…Sissy bejelentése!
Peti véleménye a mai napról:
„Ezt a napot sose fogom elfeledni! Nagyon örülök, hogy végre Lizát az enyémnek tarthatom. Szuper érzés ez….el sem tudom mondani! Remélem sokáig együtt maradunk, én biztosan nem fogom elhagyni, úgy mint Castiel…És tőlem még kap egyet! Az bizonyos! Na, mindegy a lényeg, hogy szerelmes vagyok..és nem is akár kibe! Liza… :) <3”
Liza véleménye a mai napról:
„ Oh, Istenem! Mi van velem? Hiszen én ismét szerelmes lennék? Jaj, annyira félek, hogy Peti majd…el sem tudom képzelni! Remélem nem így lesz! Peti olyan más….sokkal jobb, mint..pff, Az!
De boldog vagyok most…! :)”
Sissy és Ákos:
Sissy és Ákos..km…kicsit nehezebb falat volt, mivel őket eddig szinte nem is ismertük…De bennük se csalódunk majd, viszont..nehezebb lesz megtudni, mi is van köztük!
Sissy reggel álmosan kikászálódott az ágyából! Még mindig szemét dörzsölte, hogy kimenjen belőle az álom, de már a számítógép előtt ült. Le se bírta venni valamiről a szemét…! Egy kép volt az……egy kutyus volt az! Sissy mindennél jobban akart egy kutyát, de szülei eddig még nem hagyták, hogy álma beteljesüljön.
Kis idő múlva megcsörrent a telefonja. Sehol se találta!
- Hogy veszhet el mindig az a hülye telefon! – idegeskedett Sissy, kereste fel alá, már majd megütötte a guta, mert azért se akarta abbahagyni a telefon a csörgését, és ő meg azért se találta meg a telefonját. Szülei reggel már dolgozni mentek, így maga volt otthon, és míg telefonja nem csörgött, jó ízzel ette reggelijét, ami egy zacskó chipsből és némi maradék mogyorókrémes kenyérből állt, és közben a gépet bámulva, jobban mondva a kutyusokat, evett.
Visszatérve a telefon kérdésére, nagy nehezen rájött, hogy tegnap az ágyánál, a párnája alatt hagyta, mert még lefekvés előtt is zenét hallgatott. Gyorsan bement a szobájába, és előkotorászta a telefonját. Akkor már majd szétvetette az ideg, és ez a telefonban is jól hallható volt:
- Hallo??? – kérdezte idegesen a telefonba.
- Km..zavarok? Amúgy Ákos! – szólalt meg a vonal túlsó végéről Ákos, kicsit morcosan, hogy így beszél vele Sissy.
- Ja..hogy te vagy? Bocsi..csak ez a telefon…folyton elhagyom…! – próbálta magát kibeszélni a dologból Sissy, de nem nagyon ment..vagy mégis?
- Semmi baj..csak kicsit…na mindegy…..Most másért kereslek!
- Miért? – kérdezte Sissy mosolyogva.
- Hogy…mi lenne ha…? – nem mondhatta el a mondatát, mert Sissy beleszólt.
- Na…mond már! - izgult Sissy.
- Jó..jó..csak azt akarom mondani..na! Hogy eljössz velem valahova? – Ákos annyira félt ezt a pár szót kimondani, hogy miközben Sissyvel erről tárgyalt, fel-alá járkált a házban, mert nem bírt ülve maradni….Pedig Ákos…! Ő aztán nem az, az izgulós fajta….A lényeg az, hogy:
- Aha…jó! – lelkesedett Sissy.
- Akkor már nem haragszol, ugye? – vigyorgott a vonal túlsó végéről Ákos.
- Nem..de miért is haragudnék?
- Ja..ok! Csak... – és Ákos már nem bírta ki a röhögést…
- Mi van? – kérdezte vissza nevetve Sissy.
- Jaj, semmi! Mikorra mehetek érted? – huh, egy újabb izgi téma….
- Öm, attól függ hova viszel? – mosolygott Sissy.
- Majd meglátod, de ugye szereted a kutyákat?
- Oh! Nagyon! Mikor megyünk…na mikor megyünk? – lelkesedett Sissy, úgy mintha még mindig annyira gyerek lenne, mint egy ötéves. De Ákos csak röhögő görcsöt kapott Sissy felettébb gyerekes megnyilvánulásán.
- Km, 9 ? – kérdezte, nagyon, de nagyon keservesen, mert majd megszakadt a nevetésben, és csak erőltetve jött ki a torkából hang.
- Jó…jó! Szia!
- Szia, akkor megye….k! – köszöntek el egymástól felettébb vidám hangulatban.
Ákos gyorsan felöltözött, volna…ha:
- Anya, hol a fenébe van a felsőm? – szólt ordítva anyjához, aki a konyhában serénykedett elkészíteni az ebédet.
- Kicsim..nem megmondtam! Ma mosónap van…aligha találsz kimenős ruhát!
- Ne már! Ez nem igaz! Anya, én akkor is elmegyek! – durcáskodott Ákos.
- Felőlem! De ebédre itthon legyél! Hova mész? – kérdezte kíváncsian Ákos anyukája.
- Ja..sehova, csak …. majd elmondom ha visszajövök! – vigyorgott Ákos, és jóízűen nevetett is hozzá.
- Csak valami hülyeséget nehogy csinálj! – mondta kissé morcosan az anyuka.
- Dehogy anya! – nyugtatta Ákos.
- Akkor jó! – mosolygott.
Ákos gyorsan keresett magára valami tűrhetőt. Összeszedte magát, és jó időre fogatkozva, elindult egy pulcsiban és egy mellényben…
Kilencre a parkban volt, gondolta Sissy biztos oda megy, mert nem beszélték meg hol találkozzanak.
Sissy is felettébb gyorsan rendbe rakta magát, és indulni készült:
- Hm, hova kell mennem? – kérdezte magától – Ja, tudom! Megkérdezem Ákost, ő biztos tudja! –nevette el magát saját hülyeségén, de ő szerette így szórakoztatni magát….
Felhívja Ákost…vár..vár…és vár, hogy Ákos végre méltóztassa felvenni a telefont, de Ákos csak ült a parkban..és mélázott, mint ahogy ő szokta mulatni az időt. Egyszer csak észbe kap! És végre felveszi a telefont:
- Őőőő…szia! – mondta megszeppenve.
- Köszi..végre felvetted! Mi tartott ennyi ideig? Talán nem vagy rám kíváncsi? Vagy mi? – zúdult Ákos vállára ezekben a másodpercekben annyi kérdés, hogy nem is tudta erre mit mondjon…De Ákos ügyes gyerek volt! Könnyen kivágta minden hülyeségéből magát! Most is….
- Hm, ezzel majd…. – gondolkozott ismét el Ákos, és megint belelovalta magát a gondolatokba..ismételten néhány másodperc után végre megszólalt, nagy daliásan, hogy ő csak…:
- Bocsi..felvettem volna én a telefont csak….tudod olyan szép az élet…és ezt valaki számomra még szebbé teszi…nem tudod talán, hogy ki az? – próbált bókolni Ákos.
- Nem! De te biztosan! Ja…és nálam…..már ha rám gondoltál…nem nagyon jön be…! –mérgesedett egyre Sissy.
- Igen te…! Most pedig vagy eljössz a parkba…vagy hagyuk ezt az egészet a fenébe…! – most már Ákos is egyre mérgesebb lett..
- Na..majd meglátom! Csá….! –és Sissy a dühtől lecsapta a telefonját az ágyára…onnan pedig a telefon továbbugrott le a parkettára. Sissy abban a pillanatban sírta el magát….
Miért ilyen az élet? És és…fene egye meg! Most mit csináljak….? – zokogott…..teljesen összeszorult a szíve…hogy lehet, hogy most…elszúrta azt ami, már majdnem megvolt neki, Ákost…és még a telefonja is…romokban.
Ákos is nagyon szomorú lett…Megesett a szíve…hogy lehet ilyen? De tudott valamit….gyorsan hazament anyukájához, aki tudta hol lakik Sissy, mert Ákos apukája postás, ezért van néha még hétvégén is munkában…..
- Anya, hol lakik Sissy? Tudnom kell….! – fejtette ki Ákos.
- Ott….a Kossuth úton…..10 szám…Miért? – furcsállotta anyukája, de közben sejtette mire készül…
- Kösz…! –és Ákos gyorsan bicózott is oda Sissyhez.
A házukhoz érve….Letette a biciklijét a kerítés mellé, és lelakatolta…ki tudja mennyi ideig kell Sissyt vígasztalnia….
Félénken belépett a kapun, mert az nem volt bezárva…Majd felkocogott a lépcsőkön és kifújva magát, a nagy megerőltetéstől, belépett a házba….
Bent, nézett jobbra…majd ballra….majd felfele…
Nagyon szép ház volt, óriás ház, az övék kétszer is beleférne.
Gyönyörű lépcsősor vezetett fel az emeletre….csigalépcső, de még milyen!
Csodás ház, mint egy palota….
Sissy majd elveszett is ebben a palotában, míg Ákos megtalálta egyszer csak. Addigra hatszor körbejárta az egész házat, mert nem lelte sehol Sissyt. Halkan benyitott a szobába, Sissy lent az ágya mellett kuporogva könnyes szemekkel térdére borulva volt. Még így is csodaszép volt…De Ákosnak ezután jött a neheze!
Csendesen közelebb lépett hozzá, hogy meg ne hallja, hogy ott van, de Sissy csak sírt, és sírt. Ákos leült mellé, és a fülébe súgta:
- Te még így is csodaszép vagy! – Ákos ezzel nagyra tette a bukás, és egyben a nyerés esélyét is! De….
- Hogy….? – nézett Ákosra Sissy, akit felettébb meglepett, hogy Ákos…itt?
- Nem hallottad talán? – mosolygott rá Ákos.
- De..csak te itt? – kérdezte bociszemekkel Sissy.
- Ja! Miért zavarok? – furcsállotta Ákos, de ő nem figyelt Sissy szavaira igazán, mert így is elveszett a gyönyörű síró, kis gyámoltalan lányban, aki amúgy merész és annál inkább bátorabb, és magabiztosabb, de most, csak egy gyenge lelkecske volt, akinek ápolásra szorult a szíve, Ákos ezt meglátta, közelebb húzódott Sissyhez, és barna csillogó haját Sissynek finoman arcából kikévéve közelebb hajolt hozzá. Szeme a lány szemébe nézett, csillogott mindkettőjüké. Sissy nem tett semmit, csak megszeppenve nézett Ákosra, majd el, mert nem bírta Ákos szemének pásztázását, annyira akarta, hogy végre Ákos eleressze, hogy szabad legyen,hogy ne kelljen eme kellemes pillanatok részéve váljon, mert hisz Sissy nem az a romantikus típus volt. De most, inkább akart egyszerre Ákos karjába omolni, mint annyira azt is, hogy Ákos nagy kezeit levegye válláról, és eleresztve kifuthasson a világból, és elmeneküljön annak minden bajától.
De Ákos csöppet se eresztette, közelebb hajolt Sissy arcához, ami amúgy is közel volt a lány arcához, de most Ákos már teljesen elvarázsolva érezte magát, a pillanatot semmi sem szeghette félbe, Ákos megcsókolta Sissyt, Sissy most a boldogságtól eresztette el könnyeit, amiből Ákos arca is kapott, illetve annak válla amint, hosszú csókjuk után ráomlott, és ezerszel fülébe súgta: Szeretlek! Ákos pedig visszasúgta: Én is!
Ilyen az amikor egyszerre megváltozik az ember körül a világ, és már nem azt a könyörtelen, elveszett embertelen világot, hanem a csodaszép pillangókkal teli, és boldogsággal szegéjezett, álomvilággá válik…. Sissy és Ákos is ezt érezték azokban a meghitt pillantatokban….Egyszer csak megszólal Sissy:
- Ákos, te igazán szeretsz?
- Igen, teljes lelkemből, teljes szívemből, teljesen! – mondta, és nyomott egy puszit a lány homlokára. Sissy ettől kezdve tudta, ennél boldogabb nem is lehetne..De mégis! Ákosnak volt egy meglepetése….!
- Én is, annyira…de annyira! – és átölelte Ákost – Azt már szavakba nem is tudom önteni!
- Elhiszem, de most még meg kell valamit csinálnom…vagyis tennem! – Ákos kijelentése megijesztette Sissyt.
- Mi lenne az?
- El kell mennem valahova….
- Ne…! Kérlek….! – könyörgött Sissy, lelke még mindig meggyötört volt, kellett, hogy támaszkodjon most valakire, szíve most megint összeszorult, és szeme megint könnybe lábatt. Nem akarta, hogy Ákos most elmenjen, azt akart, hogy örökre ott maradjon vele…De Ákos hajthatatlan volt..!
- De..muszáj…de visszajövök nem aggódj! – azzal egy utolsó puszit nyomott Sissy arcára, és elment – Ne sírj!
Elment….de hova….
Sissy nagyon nehezen fogadta el, hogy akit már megszerzett, az most elmegy..De nem örökre, ez tartotta benne a lelket.
Istenem, látjátok! Milyen is lehet, még így is gyerekként is a szerelem…..
Ákos sietett, kb. egy óra múlva sietve ment föl ismét a lépcsőkön. az ajtókon, és a szobákon át Sissyhez.
Bekopogott:
- Gyere…Ákos? – kérdezte Sissy.
- Igen…! – Ákos nem ment be…Egy halk: Vau! – hallatszott.
- Mi ez? Ákos, ne szórakozz velem! Gyere be! – Ákos még mindig nem jött be…csak kicsi apró léptek hallatszottak kopogni a parkettán, Sissy a kopogások gazdájának annyira örült azonnal felvette és mikor Ákos belépett karjaiba ugorva, ölelgette kettőjüket.
- Aj, annyira örülök! Köszönöm! – mondta.
- Szívesen, ugye jól tettem, hogy elmentem? – mosolygott.
- Nem…! De talán, így elfogadható…! – mosolygott vissza.
- Aj ne! Mindjárt dél….Nekem most már tényleg mennem kell! – mondta szomorúan.
- Nem..nem mész sehova, vagy megyek én is veled, és a Csini is! – győzködte Ákost.
- Csini? Már neve is van? Jó..! Na, gyertek! – és azzal pórázt kötött a kiskutya…asszem …..nyakára, és mentek Sissyvel haza.
- Hova megyünk? – kérdezte Sissy.
- Ebédelni, haza! – mondta Ákos.
- Ja, jó! Anya úgyis csak négyre jön haza! – mondta…..
És mentek is…
Mentek..és mentek….és odaértek!
- Szia, anya! – köszönt Ákos.
- Csókolom! – köszönt Sissy.
- Sziasztok! – kicsit meglepődött Ákos anyukája…de annyira nem furcsállotta a dolgot, örült is nagyon a lánynak, és azonnal leültette őket az ebédlő asztalhoz, és gyorsan teletömte őket….hogy ne is beszéljenek annyit, mert tudta, itt elszabadul a pokol, ha megszólalnak, mert csak egymásról tudnak majd áradozni.
Még egy csomót játszottak a kis Csinivel, mellesleg csajszi…azért Csini a neve….
És hát eltelt a délután…fájó szível Sissynek haza kellett mennie…De majd még találkoznak, és búcsú puszi is volt..nem kell sajnálni! :)
Sissy szemében a nap:
„Jaj!Életem egyik legjobb napja….Rájöttem sok mindenre, és már nem vagyok elveszett..se szomorú, ennél boldogabb nem is lehetek nagyon! Még anya is megengette, hogy megtartsam a Csinit! :)”
Ákos szemében a nap:
„Oh, végre….! De vártam már ezt a napot! :D Végre….Sissy <3 De jó volt egy kicsit vele lenni, és végre úgy, hogy tudja mennyire szeretem!!És, hogy mennyire tud örülni….az valami fergeteges!Ennyire boldognak még nem láttam! Örülök, hogy kicsit talán miattam is örül! :)”
Remélem tetszett
nektek ez a rész is! :) Nagyon örülök neki, hogy ennyi olvasóm van, és, hogy
érdekel titeket a blogom! Remélem nem csalódtok ezután sem bennem! És előre
elnézést, hogyha kicsit késve jövök új részekkel, de sok elfoglaltságom van..vagyis 2 blog, és
tanulás. :P Én a blogot választanám…de nem tehetem…De így is igyekszem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése