Csrrr!!!
- Hol a telefonom? – kérdeztem anyától, mert már harmadszorra csörrent meg, és sehol se találtam.
- A kanapén drágám! – mondta anya.
- Köszi anya! Tényleg itt volt! – hogy nem vettem észre?
Felvettem. Sissy volt az.
- Szia, Liza! El tudnál jönni a parkba? – kérdezte.
- Szia, Sissy! Miért? Am, megkérdezem anyát! – és rohantam is hozzá – Anya, elmehetek a parkba? – kérleltem.
- Persze aranyom, de csak ha kész a házid! – aranyom,drágám…köszi anya – Igen anya, és amúgy is péntek van! Lesz még időm megcsinálni!
- Jól van! Menjél! – mosolygott rám anya.
Majd visszahívtam Sissyt:
- Megyek! De tényleg miért is? – tudni akartam miért kell nekem péntek délután oda mennem. Közbe felkaptam a cipőm és a kabátom, és elindultam gyalog, hiszen nincs messze a park.
- Majd elmondom, ha itt leszel! – titkolózott Sissy.
- Jó! Szia! Megyek! – mondtam kicsit duzzogva Sissynek.
Sétálok, és sétálok…… Egyszer csak…hopp valami rám ugrik! Nem láttam mi volt, mert gyorsan jött, és csak arra lettem figyelmes, hogy a földön fekszem, és ismét (csütörtöki eset) nyalja valami az arcom!
- Zsófi! – kiáltottam el magam, ahogy megláttam a cuki pofiját.
- Hé! Zsófi! Illik ilyet csinálni! Már megint! Gyere! – szólt Peti. Én pedig ismét felálltam, és ismét leporoltam magamról a koszt.
- Peti! Szia! Hát, ez az amit Sissy nem mondhatott el a telefonban? – nevettem el magam Sissyre és Petire nézve, miközben nagy gonddal tisztogattam a ruhám.
De, volt még egy meglepetés! Mennyi lesz még?
Tehát porolom magam…..és egyszer csak….!
- Szia Liza! – ordibálta valaki bele a fülembe, hogy csak majdnem megsüketültem, kis túlzással!
- Te jó ég! Normális vagy Ákos? – kérdeztem olyan haragosan, mert majd meg állt a szívem annyira megijesztett!
- Nem tudom! – röhögött, de én csak haragos szemekkel néztem rá – Jól van, na! Bocsánat, csak viccelni akartam!
- Jó, hát nem volt nagyon vicces! Mindegy! Akkor miért is hívtál ide Sissy? – kérdeztem Sissyre nézve.
- Hát, csak ezért! Peti szólt nekem, hogy a parkban vannak Ákossal és Zsófival, és, hogyha van kedvünk, akkor eljöhetnénk! – vigyorgott Sissy.
- Aha! Akkor most mit is csináljunk? – mondtam.
- Tudom! – kiabált be Ákos (nem tudom miért kell neki mindig kiabálnia…) – Láttam valami érdekeset!
- Mit? – kérdeztük Petivel és Sissyvel együtt.
- Azt majd meglássátok! Ahogy jöttem Petihez ide a parkba, akkor láttam azt az érdekes dolgot!
- Aj, ne már! Mond meg! – nyafogott Sissy.
- Nem! Gyertek!- és megfogta Sissy kezét (Sissy elmosolyodott ezen,hu,itt valami alakul?),és mentünk futva a helyszínre. Ahogy közeledtünk, már sétálva mentünk tovább, és Sissyék se fogták egymás kezét.
- Állj! – szólt ránk Ákos – Most már, csöndben kell tovább mennünk! De, először én megyek előre, megnézem itt van-e az, az érdekes dolog! – erre előre ment Ákos egy bokorig. Mellesleg az iskolánál voltunk már. Nem értem mit keresünk itt?
- Gyertek! De, csak csendben! – szólt suttogva Ákos.
Egyre közelebb mentünk a bokorhoz, egyszer csak megláttuk azt, az érdekes valamit, vagy inkább valakiket!
- Mi? Castiel és Jack? – suttogtam Ákosnak – Ezek megőrültek!
- Tudom! Szerintetek mit tegyünk? – kérdezte tőlünk Ákos.
- Nem tudom! Talán szóljunk az igazgató nőnek, hiszen még csak 16 óra lesz! Még biztos ott van a suliban, és ezt látnia kell, és tudnia kell! – szóltam, haragosan.
- Jó! De először! Készítsünk egy képet! – mondta Peti – Bizonyíték kell, hogy ők voltak, mielőtt eltűnnének!
Gyorsan lefényképeztem a Jacket és Castiel, és már mentünk is a suliba, az igazgató nőhöz.
Bent a suliban:
Bekopogtunk.
- Tessék? Jöjjenek! – szólt az igazgató nő kissé morcosan, hogy ilyenkor zavarjuk.
- Jó napot igazgató nő! Elnézést kérünk, hogy még ilyenkor is zavarjuk, de ez nem tűr halasztást! – szólt Péter.
- Mi lenne az a fontos dolog? – kérdezte.
- Az, hogy Castiel és Jack firkálják az iskola falát! – mondtam ki olyan büszkeséggel, hogy végre lelepleződik Castiel! Megtudják a tanárok, és az igazgató nő is, milyen igazából! Elkaptam!
- Mit mond? Van is bizonyítékuk, hogy ők voltak? Egyáltalán, hogy ezt teszik? – kérdezte.
- Hát persze! Itt van! Nézze meg az igazgató nő is, hogy mit tesznek! – és Ákos az igazgató nő kezébe nyomta a telefont, amelyen a kép volt.
- Tényleg! Istenem, mit művelnek? És még itt vannak? – döbbent meg.
- Szerintem itt, de sietnünk kell, ha még ott akarjuk őket találni! – szóltam.
- Akkor menjünk gyerekek, hátha még ott lesznek! – és azzal siettünk ki az iskola hátulsó falához, ami a parkra néz.
Még pont elcsíptük őket. De ők elfutottak!
- Álljanak meg! – loholt utánuk az igazgató nő, de mikor belátta még ha mi is vele futunk, akkor se találjuk meg őket – Ennek még nincs vége! –kiáltott egy utolsót.
- Jaj, gyermekeim! Mi lesz itt? Nem baj, még megkapják a büntetésüket! De, ezzel a mocsokkal most mit csináljunk? Egyáltalán, hogy jutott ezeknek az eszükbe ezt tenni? – szörnyülködött el a tényen, hogy nem az a Castiel volt ez a Castiel, akit ő megismert, és akit annyira dicsért!
- Hát, szerintem, ha majd megkapják a büntetésüket, akkor ez is legyen az! Mossák le ezt a rondaságot! Azt, hogy miért jutott ez az eszükbe, nem tudom! – mondtam.
- Ez jó ötlet! Köszönöm Liza! Most pedig menjenek, nincs itt semmi látnivaló!
- Csókolom! – köszöntünk el és elmentünk. De még én épp elcsíptem egy mondatot amit az igazgató nő magában motyogott: Castiel? Mekkorát tévedtünk benne!
Haha…most aztán tényleg büszke lehetsz magadra! –mondtam magamnak – De tényleg büszkeség ez? Tényleg az? Vagy csak az édes bosszú? Ami inkább keserű? Miért ilyen nehéz ez? Megérteni…ezzel, hogy most erre rájöttek, mi lett jobb? Csak annyi, hogy a tanárok most egy nagyot koppantak, Castiel pedig egy nagyot kap a fejére, Jackkel együtt! Semmi különös…de mégis olyan fura, rossz érzésem van, mintha rosszat tettem volna, de nem! Vagy igen? Meg kell tudnom, miért tette ezt Castiel! Rá kell jönnöm mi az igazság! Talán aggódom? Érte…nem éri meg! Már, csak a gyűlölet maradhat…semmi több!
Már nem volt kedvem Sissyékkel maradni így elköszöntem tőlük, és hazamentem. Otthon este lefekvéskor, csak arra tudtam gondolni, mi értelme van a bosszúnak…
Csak azt akarom, hogy végre lezáruljon ez az egész, és ne keljen se neki, se nekem a másikkal foglalkozni! El akarom felejteni!
- Hol a telefonom? – kérdeztem anyától, mert már harmadszorra csörrent meg, és sehol se találtam.
- A kanapén drágám! – mondta anya.
- Köszi anya! Tényleg itt volt! – hogy nem vettem észre?
Felvettem. Sissy volt az.
- Szia, Liza! El tudnál jönni a parkba? – kérdezte.
- Szia, Sissy! Miért? Am, megkérdezem anyát! – és rohantam is hozzá – Anya, elmehetek a parkba? – kérleltem.
- Persze aranyom, de csak ha kész a házid! – aranyom,drágám…köszi anya – Igen anya, és amúgy is péntek van! Lesz még időm megcsinálni!
- Jól van! Menjél! – mosolygott rám anya.
Majd visszahívtam Sissyt:
- Megyek! De tényleg miért is? – tudni akartam miért kell nekem péntek délután oda mennem. Közbe felkaptam a cipőm és a kabátom, és elindultam gyalog, hiszen nincs messze a park.
- Majd elmondom, ha itt leszel! – titkolózott Sissy.
- Jó! Szia! Megyek! – mondtam kicsit duzzogva Sissynek.
Sétálok, és sétálok…… Egyszer csak…hopp valami rám ugrik! Nem láttam mi volt, mert gyorsan jött, és csak arra lettem figyelmes, hogy a földön fekszem, és ismét (csütörtöki eset) nyalja valami az arcom!
- Zsófi! – kiáltottam el magam, ahogy megláttam a cuki pofiját.
- Hé! Zsófi! Illik ilyet csinálni! Már megint! Gyere! – szólt Peti. Én pedig ismét felálltam, és ismét leporoltam magamról a koszt.
- Peti! Szia! Hát, ez az amit Sissy nem mondhatott el a telefonban? – nevettem el magam Sissyre és Petire nézve, miközben nagy gonddal tisztogattam a ruhám.
De, volt még egy meglepetés! Mennyi lesz még?
Tehát porolom magam…..és egyszer csak….!
- Szia Liza! – ordibálta valaki bele a fülembe, hogy csak majdnem megsüketültem, kis túlzással!
- Te jó ég! Normális vagy Ákos? – kérdeztem olyan haragosan, mert majd meg állt a szívem annyira megijesztett!
- Nem tudom! – röhögött, de én csak haragos szemekkel néztem rá – Jól van, na! Bocsánat, csak viccelni akartam!
- Jó, hát nem volt nagyon vicces! Mindegy! Akkor miért is hívtál ide Sissy? – kérdeztem Sissyre nézve.
- Hát, csak ezért! Peti szólt nekem, hogy a parkban vannak Ákossal és Zsófival, és, hogyha van kedvünk, akkor eljöhetnénk! – vigyorgott Sissy.
- Aha! Akkor most mit is csináljunk? – mondtam.
- Tudom! – kiabált be Ákos (nem tudom miért kell neki mindig kiabálnia…) – Láttam valami érdekeset!
- Mit? – kérdeztük Petivel és Sissyvel együtt.
- Azt majd meglássátok! Ahogy jöttem Petihez ide a parkba, akkor láttam azt az érdekes dolgot!
- Aj, ne már! Mond meg! – nyafogott Sissy.
- Nem! Gyertek!- és megfogta Sissy kezét (Sissy elmosolyodott ezen,hu,itt valami alakul?),és mentünk futva a helyszínre. Ahogy közeledtünk, már sétálva mentünk tovább, és Sissyék se fogták egymás kezét.
- Állj! – szólt ránk Ákos – Most már, csöndben kell tovább mennünk! De, először én megyek előre, megnézem itt van-e az, az érdekes dolog! – erre előre ment Ákos egy bokorig. Mellesleg az iskolánál voltunk már. Nem értem mit keresünk itt?
- Gyertek! De, csak csendben! – szólt suttogva Ákos.
Egyre közelebb mentünk a bokorhoz, egyszer csak megláttuk azt, az érdekes valamit, vagy inkább valakiket!
- Mi? Castiel és Jack? – suttogtam Ákosnak – Ezek megőrültek!
- Tudom! Szerintetek mit tegyünk? – kérdezte tőlünk Ákos.
- Nem tudom! Talán szóljunk az igazgató nőnek, hiszen még csak 16 óra lesz! Még biztos ott van a suliban, és ezt látnia kell, és tudnia kell! – szóltam, haragosan.
- Jó! De először! Készítsünk egy képet! – mondta Peti – Bizonyíték kell, hogy ők voltak, mielőtt eltűnnének!
Gyorsan lefényképeztem a Jacket és Castiel, és már mentünk is a suliba, az igazgató nőhöz.
Bent a suliban:
Bekopogtunk.
- Tessék? Jöjjenek! – szólt az igazgató nő kissé morcosan, hogy ilyenkor zavarjuk.
- Jó napot igazgató nő! Elnézést kérünk, hogy még ilyenkor is zavarjuk, de ez nem tűr halasztást! – szólt Péter.
- Mi lenne az a fontos dolog? – kérdezte.
- Az, hogy Castiel és Jack firkálják az iskola falát! – mondtam ki olyan büszkeséggel, hogy végre lelepleződik Castiel! Megtudják a tanárok, és az igazgató nő is, milyen igazából! Elkaptam!
- Mit mond? Van is bizonyítékuk, hogy ők voltak? Egyáltalán, hogy ezt teszik? – kérdezte.
- Hát persze! Itt van! Nézze meg az igazgató nő is, hogy mit tesznek! – és Ákos az igazgató nő kezébe nyomta a telefont, amelyen a kép volt.
- Tényleg! Istenem, mit művelnek? És még itt vannak? – döbbent meg.
- Szerintem itt, de sietnünk kell, ha még ott akarjuk őket találni! – szóltam.
- Akkor menjünk gyerekek, hátha még ott lesznek! – és azzal siettünk ki az iskola hátulsó falához, ami a parkra néz.
Még pont elcsíptük őket. De ők elfutottak!
- Álljanak meg! – loholt utánuk az igazgató nő, de mikor belátta még ha mi is vele futunk, akkor se találjuk meg őket – Ennek még nincs vége! –kiáltott egy utolsót.
- Jaj, gyermekeim! Mi lesz itt? Nem baj, még megkapják a büntetésüket! De, ezzel a mocsokkal most mit csináljunk? Egyáltalán, hogy jutott ezeknek az eszükbe ezt tenni? – szörnyülködött el a tényen, hogy nem az a Castiel volt ez a Castiel, akit ő megismert, és akit annyira dicsért!
- Hát, szerintem, ha majd megkapják a büntetésüket, akkor ez is legyen az! Mossák le ezt a rondaságot! Azt, hogy miért jutott ez az eszükbe, nem tudom! – mondtam.
- Ez jó ötlet! Köszönöm Liza! Most pedig menjenek, nincs itt semmi látnivaló!
- Csókolom! – köszöntünk el és elmentünk. De még én épp elcsíptem egy mondatot amit az igazgató nő magában motyogott: Castiel? Mekkorát tévedtünk benne!
Haha…most aztán tényleg büszke lehetsz magadra! –mondtam magamnak – De tényleg büszkeség ez? Tényleg az? Vagy csak az édes bosszú? Ami inkább keserű? Miért ilyen nehéz ez? Megérteni…ezzel, hogy most erre rájöttek, mi lett jobb? Csak annyi, hogy a tanárok most egy nagyot koppantak, Castiel pedig egy nagyot kap a fejére, Jackkel együtt! Semmi különös…de mégis olyan fura, rossz érzésem van, mintha rosszat tettem volna, de nem! Vagy igen? Meg kell tudnom, miért tette ezt Castiel! Rá kell jönnöm mi az igazság! Talán aggódom? Érte…nem éri meg! Már, csak a gyűlölet maradhat…semmi több!
Már nem volt kedvem Sissyékkel maradni így elköszöntem tőlük, és hazamentem. Otthon este lefekvéskor, csak arra tudtam gondolni, mi értelme van a bosszúnak…
Csak azt akarom, hogy végre lezáruljon ez az egész, és ne keljen se neki, se nekem a másikkal foglalkozni! El akarom felejteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése